Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bérgyilkosék

2010.11.27

 

 

Kissé félve választottam figyelmem átmeneti középpontjául az eredetileg Killers keresztelésre hallgató Bérgyilkosékat, de az előzetesek alapján nem tűnt elviselhetetlennek. Nos, nem is az. Csupán átlagos...

 

 

Egy olyan világban, amit belső szemünkkel tökéletesen és bírálóan látunk, elvárható lenne, hogy egy romantikus vígjáték olyasfajta varázzsal bírjon, ami odaragaszt minket jó hosszú időre, vagy legalábbis a játékidő erejéig. De a Bérgyilkosék leginkább egy lányos pofonhoz hasonlíthatóra sikeredett: hatástalan, céltalan, és miután elmúlt, nem fogunk rá emlékezni.

 

Ashton Kutcher alakítja Spencer Ames-t, aki titokban egy szuper-kémbe oltott bérgyilkos, mesterségében olyan eredményes, mint Mozart a zenében. Sőt, mondhatnánk azt is, hogy a gyilkolás Mozart-ja. Egy különbséggel: kizárólag rosszfiúknak adja fel az utolsó kenetet. (Mikor kapunk végre egy olyan főszereplőt aki csak a szórakozás kedvéért aprítja a népet?)

 

 

Legutóbbi munkája során feladata, hogy felrobbantson egy helikoptert, amin feltehetőleg nem éppen hello kitty utazik, sokkalta inkább badass kitty. A folyamat beindult, a bombák elhelyezve, ám találkozik egy szépséggel, Jen-nel (Katherine Heigl), akibe rögtön, azonnal, menten, visszafordíthatatlanul belezúg mint vak vakond a kilencméteres vakondtúrásba. Jen épp a szüleivel nyaral, az egyedi stílusú apukával (Tom Selleck mellesleg szerintem zseniálisan alakítja, az egyetlen értelmes része a filmnek) aki állítólag egykoron pilóta volt, és a piás anyával (Catherine O'Hara), aki állítólag korábban is piás volt. Spencer hétköznapi életre szeretné váltani az adrenalintúltengéses küldetéseket, ezért megállapodik Jen-nel, és eddigi főnökének drámaian bejelenti, hogy véget ért a gyöngyöző bérgyilkosságokon alapuló kapcsolatuk.

 

 

Három évet ugrunk az időben - Spencer stabil és nagyon is mindennapi munkát végez napról-napra, építési vállalkozó lett, a kilenc miliméterest rég elhagyva. Egy nap (itt a fordulópont) Spencer régi élete újra kísérteni kezdi őt, és szépen lassan kiderül, hogy azok az emberek, akiket eddig barátoknak hitt, beépített gyilkosok és csak egy vezényszóra vártak az ő megtámadására. Legalább Jen-t elintézték volna, de nem... Talán a lusta forgatókönyv lehet a probléma, esetleg a szerepét kissé túlvállaló és nem igazán odaillő Heigl kisasszony alakítása, itt lenne az ideje, hogy a Csúf igazság után ne ugyanazt a rossz tulajdonságot adja át nekünk újra és újra, hanem kikéne találnia egy harmadik megnyilvánulási formát is, mert így csak azoknak lesz szimpatikus, akik két centire látnak, esetleg javíthatatlanul romantikusak és egyúttal nincs ízlésük.

 

 

A Bérgyilkosék nem mentes néhány potenciálisan érdekes ötlettől (például a paranoia,az apróbb csavar a sztoriban), de a rendező úr annyira ostoba módon kezeli őket, amennyire csak lehetséges. Ütős és akciódús, félelemmel teli film lehetett volna belőle, ahol senkiben sem bízhatnak, menekülnek, végigharcolják a várost, s bár így is lett volna ellenfele a filmtörténelemben, mégis több pontszámot érdemelne, többet adna át nekünk. Kutcher más hangon operál, belőle még nem veszett ki egy nagyobb lehetőség meglovaglásának esélye, néha sikerül tartania a hideg stílust és bár néha hullámzik egy komoly bérgyilkos és egy papucsférj jelleme között, az akciójelenetekben könyörtelenül menetel előre. Hiba volna alábecsülni őt, ráadásul a Bérgyilkosék értékelhető vicceinek nagy része hozzá köthető. A legnagyobb benyögése számomra nem más volt, mint a szarvasgancsos csillárra tett megjegyzése: "Bambi rémálma".

 

 

Összességében a Bérgyilkosék nem hoz extázisba, nem tart ott a vászon vagy a monitor előtt, és még csak nem is ruház fel minket azzal a nagyszerű érzéssel, amivel például jobban sikerült társai. Ennek ellenére, egy unalmas téli estén, barátnőnk/barátunk szívélyes és "meghálálom" típusú kérésére érdemes egyszer bepróbálni. Talán nem lesz másfél óra elvesztegetett idő az életünkből, és egy kis alkohol után még talán élvezzük is majd.

 

 

 

 

http://images2.fanpop.com/image/photos/13100000/Katie-3-katherine-heigl-13103912-200-200.jpg  http://images2.fanpop.com/image/photos/13100000/Katie-3-katherine-heigl-13103897-200-200.jpg

 

 

 

Kritika 1 (http://myopinion.blog.hu/2010/11/18/bergyilkosek_killers_1)

 

November 18-án elérkezett kicsiny hazánkba is az Ashton Kutcher és Katherine Heigl nevével fémjelzett Bérgyilkosék című film. Az Egyesült Államokban már június 1-jén bemutatott mozi finoman fogalmazva sem aratott kritikai és közönségsikert sem és ez hazánkban sem várható másképp. Ez a vélemény pedig az IMDb és a Rottentomatoes kritikailag elismert oldalai figyelembevétele nélkül is helytálló lenne. A sztárszínészek mellett rendezőnk Robert Luketic és forgatókönyvírónk, Bob DeRosa sem tett ki maximálisán magáért. Mivel A csúf igazság számomra az egyik legszórakoztatóbb vígjáték volt tavaly, sokkal többet vártam Luketictől és mondhatni múzsájától, Heigl kisasszonytól. Meglehet csak az a különbség döntött, hogy Gerard Butler helyett Ashton Kutcher állt a színésznő mellett!?

 
Hónapról hónapra érkeznek a mozikba a romantikus, vagy éppen akció-vígjátékok, amelyek célja nem éppen a kritikai siker, inkább a közönséget próbálják vele megnyerni. Ezzel pedig egyenes arányban a pénztárcájuk vastagságát növelni. Nos a Bérgyilkosok a maga 75 milliós büdzséjével nem mondható nagy költségvetésű filmnek, az amerikai 47 milliós bevétel viszont nem mondható kasszasikernek. És bár világszerte a pénztáraknál behozta a gyártási költséget (92 millió), a maradék néhány ország mozijainak semmiképpen nem lesz nagy hírverés a lehúzó kritikák tömkelege. A segítő sorok ezzel az írással sem jönnek a film segítségére de lássuk miért is nem:

 

 

 

 

Adott egy Spencer Aimes nevű bérgyilkos, aki a ’rendszerrel’ szembeszegülő ügynökök likvidálására hivatott. Velencében (de Franciaországban!) találkozik Jen Kornfeldttel, aki alkoholista édesanyja és pátyolgató édesapja társaságában érkezik a velencei nyaralásra. Amikor Spencer meglátja Jent, azonnal szerelmes lesz, feladja addigi munkáját és összeházasodik szíve választottjával. 3 évig élnek együtt egy nyugodt sorházas lakásban, kedves szomszédokkal és régi cimborákkal. Jen nem tud semmit Spencer korábbi éltéről így boldogan élik átlagos amerikai életüket. A régi főnök azonban különös üzenetet hagy Spencer számára, amely újra visszarángatja főhősünket régi életébe. A szomszédokból ellenségek lesznek, a barátokból pedig… azokból is. A 20 millió dolláros vérdíj elég ahhoz, hogy a bérgyilkosok vetélkedjenek egymással Spnecer meggyilkolásáért. Ami viszont az egészet különlegesség teszi, az Jen. Szerelmespár révén kénytelen lesz ő is beszállni a ’buliba’.

 

Az első és legfontosabb: azonnal felejtsük el, hogy a Mr. és Mrs. Smithre gondolnánk a történetből és a karakterekből. Sajnos semmilyen hasonlóság nincs a két történet között, amin még az sem segítene ha Kutcher és Heigl összejönne a való életben (korban mondjuk közelebb állnak egymáshoz, mint Kutcher jelenlegi párjával).
A szerelmi történet finoman fogalmazva is elnagyolt. Az akciójelenetek a minimálisra vannak redukálva, amelyek csak egy kis lövöldözést és üvegtörést jelentenek egyébként is (nagy zárójel: írjuk a büdzsé számlájára). A vígjáték része pont annyira működik, mint párosunk dialógusai. Semennyire. Drámát ne is keressünk benne, a fordulatnak pedig nem igazán nevezhető kis csavarnak a végén pedig egyáltalán annyi értelme van, mint leforgatni volt ezt a filmet.

 

Hogy kicsit személyre szabottan is véleményezzek:

Ashton Kutcher rosszul döntött a szerep elvállalásakor. Hol van már a Pillangó hatás Evan Trebornja. Na de mondjuk még ha valami ökör szerepét kapja mint mondjuk a Szerelem sokadik látásra-ban? Hiába próbálták ráerőltetni a vicces és laza bérgyilkos szerepét, még Tom Cruise Kéjjel-nappalbeli szépfiújánál is gyengébb volt. Katherine Heigl sosem nézett ki rosszul és ezzel itt sem volt gond. Azok után viszont, hogy mit műveltek (jó értelemben) Gerard Butlerrel A csúf igazságban, igazán lelombozó a kép jelenlegi alakításánál. Felmerülhet az ellenvetés, hogy miért kell összehasonlítgatni, azoknak nagyon tudom ajánlani a filmet megnézésre. A filmben feltűnik még Tom Selleck is, aki Jen vigyázó-pátyolgató apját alakítja. Miután orosz perverznek nevezi saját lány és a Magnum-bajsza is megvan még, rá egyáltalán nem tudok panaszkodni. Az ő szerepének csak örülni lehet, habár nem rá lett ez kihegyezve. A rendező, Robert Luketic igazán vegyes sikerű alkotásokkal jelentkezett eddig. A Doktor szöszi Golden Globe és MTA Movie Awards jelöléseket kapott. Az Anyád napja már egy jóval gyengébb romantikus vígjáték lett. A 21 – Las Vegas ostromáról már én is megemlékeztem egy írásommal, majd jött A csúf igazság. Az utóbbi kettő után valahogy törvényszerű volt egy gyengébb rendezés, amely jelen esetünkkel meg is érkezett.

 

Ajánlás szempontjából annyit tudnék elmondani, hogy azért nem aludtam el rajta. Pároknak moziba egyszer megeshet, hogy nevetnek is rajta talán. Egyébként pedig senki másnak!