Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Ilyen az élet produkcióról

2010.11.27

 

http://tv2.hu/content/gallery/ilyen-az-elet/life16.jpg

 

Holly Berenson arról álmodik, hogy apró sütiboltját étteremmé, sőt egyszer talán étteremhálózattá bővítse. Eric Messer felvételvezetőből a közvetítések rendezőjévé szeretné felverekedni magát egy országos sporttelevízióban. Holly és Messer terveit azonban felülírja közös barátaik, Alison és Peter Novak halála. Eddig inkább elviselték, mint élvezték egymás társaságát, most azonban tudomásul kell venniük, hogy együtt kell ellátniuk a gyámságot Novákék kislánya, Sophie felett.

„Ez a két ember egyszerűen belecsöppent ebbe a helyzetbe, és most meg kell felelniük a kihívásnak – mondja a Holly-t játszó Katherin Heigl. – Ezért nagyon sokat fel kell adniuk álmaikból.”
A Messer szerepét alakító Josh Duhamel hozzáteszi: „Mind a ketten szeretik ezt a kislányt és kötelességüknek érzik, hogy legalábbis megpróbálják megtenni, amit barátaik kívánnak tőlük… miközben egészen különböző irányban halad az életük és cseppet sem kedvelik egymást.”
„Bár a helyzetet kezdetben nehezen fogadják el, idővel feltétlenül el kell fogadniuk, hiszen Sophie felnevelése mégiscsak annak a házaspárnak a végakarata, akit mindketten szerettek” – fűzi hozzá a rendező, Greg Berlanti.
A forgatókönyvre először a producer, Barry Josephson figyelt fel. „Csodálatos volt a könyv, azonnal magával ragadott – meséli. – Szórakoztató, szívhez szóló és ütős. Az alapgondolat azért tetszett meg, mert sok gyermekes barátom feltette már a kérdést, ki lenne a legjobb választás, ha gyereküket másnak kellene felnevelnie: talán egy rokon? Vagy egy barát?”
Josephson megmutatta a könyvet Paul Brooksnak, akinek szintén nagyon tetszett: „Jól elmesélhető történet, vicces, mégis megható. A jellemeket fantasztikusak, a történet kerek és kiegyensúlyozott, ugyanannyit nevettem rajta, mint amennyit sírtam.”
Heiglnek ugyanez volt a véleménye: „Nagy rajongója vagyok a romantikus vígjátékoknak – mondja. – Imádom őket, a színházban is mindig megnézem. És ez tényleg mulatságos volt, miközben tele volt lélekkel.”
Duhamel egyetért: „Úgy éreztem, ez a könyv egészen különleges. A történet nagyon vicces, de egyszersmind tragikus és szomorú. Szerintem a legjobb filmek ilyenek.”

Az ötlet onnan jött, hogy Deitchman egyszer beszélgetett a feleségével, aki éppen terhes volt a lányukkal, és felmerült a gyámság kérdése.

 

 

 

„Egyetértettünk abban, hogy két barátunkra, Mike-ra és Clarára bíznánk. Ki ismerne minket jobban?”
„Nagyon el kezdett érdekelni ez a film – mondja Berlanti, a rendező –, mivel a forgatókönyv az első pillanatban feldobott, a következőben meg borzasztó valóságosnak és durvának éreztem. Számomra a legfontosabb, hogy átadjam az átélt érzelmet, különösen, amikor egy történetben annyi ellentétes érzelem csap össze egymással.”
Duhamel ezt így világítja meg: „Gregnek elképesztő érzéke van ahhoz, hogy emberi történeteket meséljen el, és közben nem lesz szentimentális, és nem érzed úgy, hogy kifejezetten férfiakhoz vagy nőkhöz szólna.”
„Nem is kívánhattam volna nála jobb vagy segítőkészebb rendezőt – teszi hozzá Heigl. – Fantasztikusan jó fej, aki tudja, hogy kell elmesélni egy hétköznapi történetet. Élmény volt vele dolgozni.
Josephson így vélekedik: „Greg teljesen átlátta az egész projektet. Korábban olyan tévéfilmeket írt, amelyek társadalmi problémákkal, emberi konfliktusokkal foglalkoznak. A forgatáson sikerült elérnie, hogy a bűverő végig hasson, de azért mindig legyen valami konfliktus.
A film egy „összehozási akcióval” indul.
„Mindannyian ismerjük az ilyen randevút – mondja Berlanti. – Rosszul indul, aztán egyre torzabb helyzet alakul ki.”
Heigl megerősíti: “Nem egyszerűen arról van szó, hogy Holly és Messer nem illenek össze vagy nem jönnek ki jól. Kifejezetten megutálják egymást.”
De mivel ugyanazok a legjobb barátaik, mégis gyakran kénytelenek érintkezni egymással. Barátaik és keresztlányuk kedvéért eltűrik egymást. Amikor azonban rájuk marad a csecsemő gondozása, a dolog elviselhetetlenné válik.
„Holly és Messer tökéletes ellentétei egymásnak – állítja Heigl. – A fiú az az igazi ’ahogy esik, puffan’ típus, tökéletesen laza, mindent elfogad úgy, ahogy van.” Holly éppen az ellentéte: olyan ember, akinek hivatása és tervei vannak. Megbízható, összeszedett, már-már kényszeresen beosztja az idejét. Szakmájában és magánéletében egyaránt mindig tudni akarja, merre haladnak a dolgok, semmit nem ereszt ki a kezéből.”

 

 

Mint Josephson meséli, Holly terveiben a család még egyáltalán nem szerepelt, különösen nem ilyen hamar. „Erre egyáltalán nem volt felkészülve – mondja. – Valójában egészen másfajta életre készült. Persze, ebben a helyzetben is megpróbálja összeszedni magát, de ez nem olyan egyszerű. Katherine alakítása csodálatosan megmutatja ezt a dilemmát.”

 

„A sztorin kívül azért is akartam ezt a filmet, hogy együtt dolgozhassak Katherine Heigl-lel – vallja be Berlanti. – Tudtam, hogy egyformán jó vígjátékban és drámában, ezért számomra ő volt az ideális Holly.”
Az egyetlen közös pont a színésznő és a megformált alak között a konyhaművészet szeretete. „Imádok főzni – mondja Heigl –, csak sajnos nem jutok hozzá olyan gyakran, mint szeretnék. Úgy félévenként egyszer végignyálazom a szakácskönyvet és összeütök egy kis vacsorát a barátaimnak” A séf szerepét a gyakorlatban is hasznosítani tudja: „Megtanultam, hogyan kell a zöldségeket apróra vágni, és ezzel csomó időt megtakarítok.”
Heiglnek kulcsszerepe volt abban, hogy Duhamel Messerként bekerült a csapatba. Amikor az „Ilyen az élet” az útjukba akadt, a két barát már régen álmodozott arról, hogy együtt dolgozzanak. „annak ellenére, hogy Messer inkább az a lepattant, baseball sapkás, farmeres típus, Josh pedig kifejezetten elegáns jelenség, úgy éreztem, tökéletes Messer lenne – meséli. – Egyszerűen csak tudtam, hogy neki kell játszania ezt a szerepet.
Duhamel sokat beszélgetett a rendezővel a figuráról: „Greg és én úgy éreztük, nagyon könnyen beleeshetnék abba a csapdába, hogy egyszerűen csak eljátszom a sármos szoknyavadászt, aki még nagyon sok mindent nem tud a szerelemről, de azt akartuk, hogy Messer több legyen ennél. Olyan fickóra gondoltunk, aki mindig magát adja, és gyakran mond vagy tesz olyat, ami a közönségnek elsőre nem tetszik. Nesze nektek, ilyen srácok is léteznek”
Akárcsak Hollynak, Messernek is éppen felfelé ível a pályája, mielőtt minden félresiklana. „Alapvetően az a típus, aki nyomja a gombot, mégis, csak arra a célra lő, amiről tudja, hogy ez volt élete álma. – folytatja Duhamel. – Amikor végre itt a lehetőség, de a dolgok mégsem a tervei szerint alakulnak, Hollyt vádolja, és ez erősíti a feszültséget kettőjük között.”
„Josh Duhamel túl jóképű, túl sok a haja, túl magas, túl sármos és túl talpraesett – ironizál Brooks. – Mondhatom, meglepetést okozott. Kiváló ösztönök, remek időzítés. És egészen elképesztő a vibrálás közte és Katie között.”
Berlanti egyetért: „Josh az a fajta fickó, akivel a férfiak szívesen söröznek, a nők meg szívesen járnak, és mi ebben a szerepben pontosan ezt a figurát vártuk tőle.”

 

Holly életében van egy másik férfi is, akit Josh Lucas alakít. A film készítőinek nagyon tetszett, amit Lucas hozott a szerepbe. Josh természeténél fogva magával ragadó és rokonszenves. Rendezői szemmel a helyzet lényege: már 20 perce ott van a vásznon egy férfi főszereplő, és ennek az új pasinak hirtelen versenybe kell szállnia a női főszereplő kegyeiért. Josh Lucas képes volt erre, és ezt el lehetett neki hinni. Sam tökéletesen meg van elégedve magával és a helyével az életben – amit Messerről még nem lehet elmondani – és ez magával ragadja a nézőt.”
„Sam belép Holly falatozójába abban a reményben, hogy elkapja a pillantását és egy megfelelő pillanatban megszólíthatja, hogy randevút kérjen tőle – mondja Lucas. – De a körülmények mindig úgy hozzák, hogy elkerülik egymást.”

A szerelmi háromszög középpontjában ott áll az, aki összehozta őket: Sophie, az árván maradt baba, akit hármasikrek játszanak: Alexis, Brynn and Brooke Clagett.
Gyakori ugyan, hogy a filmvásznon egyetlen csecsemőt ikrek játszanak, mégis ritkán lehet olyan hármas ikreket találni, akik ennyire hasonlítanak egymásra. “Azt gondoltuk, ha három csecsemőt játszatunk egyszerre, még nagyobb eséllyel tudjuk kihozni mindazt az érzelmet, amire szükségünk van a filmben.
A színészek és az egész stáb imádták a lányokat. „Ha csecsemővel dolgozol, abban az a csodálatos, hogy minden színész, és mindenki, aki a közelében van, kénytelen természetesen viselkedni – jegyzi meg Berlanti. – Ez valahogy valóságosabbá tette a jeleneteket.”
„Imádom a kisgyerekek közelségét – árulja el Duhamel. – Egy héttel előbb jöttem a forgatásra kifejezetten azért, hogy a babák megszokjanak és egy kicsit kötődjenek hozzám.”
Heigl számára a forgatás tele volt váratlan felfedezésekkel: „Egyidőben éltem meg az új anyaságot a filmben és a saját életemben”.
Ezzel együtt a színésznő nem egészen tudta, hogy hármas ikrekkel hogy fog menni a munka. „Először eléggé ideges voltam – mondja Heigl –, de amikor számukra véget ért a forgatás és búcsút kellett vennünk tőlük, majdnem sírva fakadtam, annyira közel kerültek hozzám.
Messert és Hollyt, miközben megpróbálnak beletanulni a gyereknevelésbe, nem csak szülői kötelességeik, hanem lakóhelyük is összeköti. A végrendelet alapján Peter és Alison házába kell költözniük, ahol kivételes szórakozást nyújtanak új, meglehetősen indiszkrét szomszédaik számáéra.

 

Berlanti meséli: „Reményeim szerint a legtöbb fiatal szülőt körülveszi hasonló élethelyzetben lévő fiatal párok támogató csoportja. Ez volt a fejemben, amikor azt gondoltam: OK, nézzünk körül és keressünk néhány igazi komikust, akik fokozni tudják a helyzet humorát.”
A film készítői szép számmal találtak színészeket, akik értenek a rögtönzéshez és a karaktereket egyedivé tudták tenni. Megnyertük Melissa McCarthyt, Andy Dalyt, Rob Huebelt, Jessica St. Clairt, Will Sassót, Bill Brochtrupot, akik tették a dolgukat újra és újra, amíg én csak hagytam, hogy menjen a kamera. Felmérhetetlen, amit a filmbe hoztak. Valahányszor a szomszédok megjelennek a vásznon, tudom, hogy a közönségnek nagy meglepetésben lesz része, miközben mindaz, amit csinálnak, teljes összhangban van Holly és Messer erőfeszítéseivel, hogy túléljék az első egy évet Sophie-val.”
Heigl és Duhael számára az elképzelhető legnagyobb szórakozás volt ezzel a csapattal dolgozni. Az általuk alakított szomszédok közül egyesek csalafinták voltak, mások különcök, ostobák, vagy viccesek… de mégis mind hús-vér ember – állítja a színésznő. – Senki sem ment annyira messze, hogy elszakadt volna a valóságtól.”
Holly kisegítőjét a kávézóban DeRay Davis alakítja, Messer főnökének szerepében pedig Reggie Leet látjuk. Britt Flatmo játssza a nélkülözhetetlen bébiszittert, Sarah Burns pedig a szociális munkást, akit nehéz meggyőzni arról, hogy Sophie-nak a keresztszüleivel kell élnie.
A film készítői odavoltak az egész szereplőgárdáért. „Nem emlékszem olyan filmre, amelyen minden nap ilyen jól szórakoztam volna, és ez leginkább a színészeknek volt köszönhető – mondja Josephson. – Fantasztikusak a filmvásznon, és a helyszínen ugyanazt a vibrálást éltük át. Mindenkin látszott, hogy szereti, amit csinál és szenvedélyesen érdekli a szerepe, legyen kicsi vagy nagy.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.